Védett vizeken..

Hallom, amint apa motorja felbőg az öböl túloldalán.Tudom, hogy eljött az idő.Halk kattanással becsukom a hátsó ajtót, és várok egy kicsit, vajon felébresztettem-e anyát, majd lábujjhegyen végigosonok az udvaron a mólóig.Könnyedén dugom át a fejem a mentőmellényemen.Vízre eresztem a kajakot.A kora reggeli szürkeségben a csónak olyan, mintha egy fóka lenne, ami épp egy szikláról csusszan le.

Belemártom az evezőt a vízbe, és elrugaszkodom a parttól.A partvonal mentén haladok, hogy a belógó faáak alatt és a sziklák mögött elrejtőzhessek.Amikor már elég messze járok a háztól, és egy kicsit nagyobb zajt is csaphatok, erősebben kezdem húzni az evezőt.A kajak nekilódul .Egy ilyen szélcsendes napon, mint a mai, tíz perc alatt kijuthatok az Osztrigaöbölből, éa megkerülhetem a Csipkés-hegyet.Aztán újjabb tíz perc, és a Riley-öbölhöz érek, ahol a moszattelepekben tengeri vidrák élnek.Egy egész órát is velünk tölthetek, mielött anya észrevenné, hogy eltűntem.Anya biztosan kikészülne, ha megtudná, hogy ezt csinálom.Aggódna, hogy bajom esik.Lelki szemeivel már látná is, amint egy óriáshullám magával ragad, ki a nyílt tengerre, vagy amint dühödt oroszlánfókák kettéharapják a hajómat.Anya egyszerűen ilyen.Apa viszont más.Ő tanított meg kajakozni.Hamarosan beszámolok neki ezekről a túrákról, de most még ez a kis idő a tengeri vidrákkal csak az enyém.A hirtelen feltámadó szélben beledőlök, úgy kerülöm meg a sziklanyelvet,Szorosan a szirtek mentén kanyarodva irányítom a kajakot, és bekormányzom a Riley-öbölbe.Amint beérek, lelazulok, és lassabb tempóban kezdek lapátolni.Már öt napja járok ide, és minden regel izgatottan várom, hogy vajon a tengeri vidrág itt lesznek-e még.Eddig egyelőre se az iskolában, se a városban nem hallottam  senkit rólunk beszélni.Remélhetőleg én vagyok az egyetlen, aki ismeri hollétüket.Ha mégis kitudódik, ezek a vidrák el is pusztulhatnak.Tavaly egy halász lelőtt egy tengeri  vidrát feljebb a part mentén.Arra hivatkozott, hogy tönkretette a fogását.Ilyen sorsa jutnak errefelé az állatok, amik  halat  esznek.Senkinek nincs ideje velük bíbelődni.Hogy tengeri vidrák élnek erre, igazi ajándék.Gyönyörű és ritka teremtmények.Egyszerűen nem hagyhatom, hogy bármi is történjék velük.Még akkor sem, ha életem hátralevő részében minden egyes nap i kell ide jönnöm, hogy leellenőrizzem őket.A Riley-öböl rengeteg sziklából, apró zátonyból és egy hosszan elnyúló barnamoszat-telepből áll.A hegyoldalak lankái eltakarják a napot, így aztán észre sem veszem a  vidrákat, amíg szinte teljesen föléjük nem siklok.Fekete fejük hasonlít a bikaostor moszat hólyagjához, úszólábaik pedig a hullámzó hínárhoz.